Mára már megszokottá vált, hogy az ukrán Sahtar Doneck évről-évre vásárol, illetve értékesít játékosokat a brazil piacról. Számos klasszist köszönhetünk nekik, akik annak idején Ukrajnában tűntek fel, ilyen Fernandinho, Luiz Adriano, Willian, Alex Teixeira vagy éppen Douglas Costa. Mára mind ismertek a futballkedvelők körében, meghatározó játékosok (voltak) topcsapatokban. A tendencia azóta is folytatódik, jelenleg 12 brazil található a keretükben.

A 2000-es évek elején járunk, ekkoriban az ukrán labdarúgást a Dinamo Kijev uralta, ők számítottak kirakatcsapatnak. 1993-tól kezdve sorozatban 9 szezonban is ők lettek a bajnokok, utána viszont megváltozott minden. Érkezett egy új kihívó, egy váratlan vetélytárs, akire sokan nem számítottak. A 2000/01-es bajnoki év óta csupán 6 alkalommal lettek bajnokok, legutóbb pedig 2015/16-ban. Az új kirakatcsapat nem más lett, mint a Sahtar Doneck, a sikerkovács pedig a méltán híres román szakember, Mircea Lucescu, aki egészen más szemléletet hozott az ukrán futballba.

A kelet-európai futballstílust nem a támadójáték jellemezte, ez igaz volt az ukrán játékosokra is. Defenzívebb felfogás, remek taktikai érzék, fegyelmezett, fizikális játék jellemezte a térség futballját. Erre a felfogásra tökéletesek voltak a hazai futballisták, azonban Lucescu mást akart. Domináns, deffenzív futballt szeretett volna látni, ehhez pedig megfelelő emberek kellettek. A tulajdonossal egyeztetve elkezdtek olcsón megszerezhető brazil játékosok után keresni, akiket később nagy profittal adhattak tovább. Az első fecske 2002-ben Brandao volt, egy középcsatár az Iraty FC-ből. 1 millió euróért szerezték meg, ami nem számított kis pénznek akkor, de minden egyes centet megért a szerződtetése. Hét évet töltött el Doneckben, 2009-ben háromszoros ukrán bajnokként, kétszeres kupagyőztesként és a 2005/06-os szezon gólkirályaként távozott az Olympique Marseillehez 6 millió euróért.

Brandao sikerén felbuzdulva egyre több brazil futballista érkezett, többségük pedig nagyon bevált. Jadson és Matuzalem volt a következő két klasszis a klub életében, mindketten a középpályán játszottak és hatalmas szerepük volt a bajnoki címekben. A csúcsra 2009-ben került a Sahtar, amikor megnyerték az Európa Liga elődjének számító UEFA-kupát. A Bajnokok Ligájából indulva kerültek át a második számú európai kupasorozatba, ahol először a Tottenhammel kellett szembenézni. Összesítésben 3-1-el mentek tovább, Jadson és Fernandinho is betalált. A CSKA Moszkva volt a következő ellenfél, végül nehezen, de 2-1-el sikerült tobábbjutni, a gólszerzőket pedig ismét nem az ukrán zászló mellett kellett keresni. Az elvesztett odavágót követően a második meccsen Fernandinho és Luiz Adriano találataival robogott tovább a csapat a csúcsra. A Marseille testén vezetett az út a negyeddöntőbe, a meccs hőse pedig ezúttal is Jadson volt Fernandinho mellett. Nagy rangadót hozott az elődöntő, hiszen az örök riválisnak számító Dinamo Kijev ellen kellett továbbjutni, ami sikerült is. 2009. május 9-e a klub történetének legsikeresebb napja, ugyanis a Sahtar 5 brazillal felállva Luiz Adriano és Jadson találataival a hosszabbításban 2-1-re megnyerte az UEFA-kupát, ami a brazil légiósok nélkül sohasem jöhetett volna össze. Nem egészen 7 év leforgása alatt a Sahtar Európában is tényező lett, nem csak sikeres klub volt, hanem pénzügyileg is stabil, hiszen hihetetlenül kelendőek voltak a (brazil) játékosaik.

A klub történetének 10 legdrágábban értékesített labdarúgója közül 7(!) is brazil állampolgárságú volt, a rekordösszeget pedig Fredért kapták a 2018/19-es szezonban, akiért 59 millió eurót sem sajnált a Manchester United. Európa topcsapatai kezdtek vásárolni a Sahtartól, elég csak megemlíteni a Manchester Cityt, a Manchester Unitedet, vagy a Bayern Münchent. Ez a jó megfigyelőhálózat lényege, ismeretlen, viszonylag alacsonyabb összegért megszerezhető játékosokat megtalálni, majd beépíteni, a sikerek után pedig hihetetlen nagy profittal túladni rajtuk, ezzel még minőségibb, még jobb kvalitású tehetségekkel pótolva őket. Ez egy örökös körforgás, hogyha jól dolgoznak a szakemberek, és persze ha nem szólnak bele külső tényezők….

A Sahtarnál azonban beleszólt az időközben kialakuló konfliktushelyzet Ukrajna és Oroszország között, ami nem könnyítette meg a vezetők dolgát, sőt. Hirtelen nem lett olyan vonzó a klub, a legnagyobb ígéreteket nem sikerült megszerezni, ráadásul a húzónevek, mint Aleix Teixeira azonnal távozni szerettek volna. A csapat kénytelen volt elhagyni az otthonát is, a viharfelhők elkezdtek gyülekezni, a Dinamo KIjev pedig erősödni. 2014 és 2016 között a Dinamo letaszította a trónról a Sahtart, amelynek újra fel kellett építenie magát.

Az ukrán helyzet rendeződésével a klub visszatérhetett eredeti otthonába, a brazil vonal pedig újra felerősödött. Az utóbbi években ismét olyan fiatalok érkeztek, akikben hatalmas potenciál van. Jelenleg a keret legnagyobb értéke a 19 esztendős Teté, aki a középpálya jobb illetve bal oldalán is bevethető, de támadó középpályásként is jól érzi magát. 2019 telén érkezett a Grémiótól 15 millió euróért, ami első hallásra irreálisan soknak hangzik, de hamarosan ennek a többszöröséért is értékesíthetik. A tavalyi bajnokság play-offjában csatlakozott a csapathoz, 8 meccs alatt pedig 2 gólt illetve gólpasszt jegyzett, amivel hamar megismertette magát a szakemberekkel. A Dinamo Kijev ellen fontos gólt szerzett, a Mariupol ellen pedig egy találatot is előkészített. Idén a Bajnokok Ligájában is bemutatkozhatott, sőt, a Dinamo Zagreb vendégeként egy pontot érő találatot (3-3) szerzett. A Premier Ligában már hat gólban vállalt szerepet, a Mariupol ezúttal egy duplát kapott tőle, a Karpaty elleni 3-0-s győzelem során duplázni tudott.

Marcos Antonio is 19 esztendős Tetéhez hasonlóan, azonban ő még annyira nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. A középső középpályást a portugál másodosztályú Estorilból figyelték meg, az érte fizetett 3 millió eurós összeg pedig egyáltalán nem mondható egetrengetőnek – főleg, ha be fog válni. Sokan már az új Fredet látják benne, azonban sokkal inkább hasonlít Casemiro és Coutinho egyvelegére a játéka. A 2018/19-es szezonban csupán egy bajnokin kapott lehetőséget, most viszont 11 Premier Liga találkozó és három BL meccs van a lábában, fokozatosan építik be őt is.

Rajtuk kívül érdemes még megemlíteni két nevet a védelemből, a 20 esztendős Vitao-ét, aki középhátvédként jelenleg az utánpótlásban szerepel, illetve Dodóét, aki 21 eszendősen a liga egyik legjobb jobbbekkje. A 22 éves Maycon talán már nem a jövő embere, azonban róla sem szabad megfeledkezni, idén nem játszik sokat, de tavaly 19 meccsen összehozott valahogy 3 gól mellett 2 asszisztot, igaz nagy pénzt nem valószínű, hogy fognak belőle látni.

Összegezve egy igazi meseszerű történet ez a Sahtar és a brazil tehetségek között, hiszen mindenki jól jár(t). A csapat az utóbbi évtizedben Európában is tényező lett, rendszeresen Bajnokok Ligája résztvevő, Kelet-Európa egyik bástyája, míg az itt szerepet kapó brazilok az ukrán klubnak hála klasszissá értek. A történetben persze vannak árnyoldalak, gyakran hallani, hogy rettenetes az összhang az öltözőben, a brazilok nagyon klikkesednek, ráadásul a rossz nyelvek szerint az ide érkező nem brazil légiósoknak ajánlatosabb portugálul megtanulni, mind ukránul. A helyiek is nehezen tudnak azonosulni a klubbal, sokak szerint a sikerek nem az ukrán, hanem a brazil futball dicsősége, amiben van igazság. Mindenesetre egy remekül felépített, sikeres klubmodellről van szó, ami a csúcsig repítette (és repíti most is) a Sahtart.