Gyollai Dániel lassan már hét éve él Angliában, 16 évesen szerződött ki az akkor még élvonalban szereplő Stoke utánpótlás csapatához. Tavaly nyáron viszont, annak ellenére, hogy marasztalták együttest váltott, mi pedig erről kérdeztük őt.

A nyáron csaknem 6 év után hagytad el a Stoke csapatát a Wigan kedvéért. Milyen érzések voltak benned?

Nagyon nehéz volt a váltás, az utolsó napok olyan hihetetlenek voltak számomra. Ott töltöttem a klubnál 7 évet és tudtam hogy most fogok utoljára az edző cuccban az épületen belül járkálni. Nagyon megszerettem az edzői stábot de az összes a klubnál dolgozó embert. Szóval nehezen viseltem.

Van különbség a két csapat között?

Igazából nincs sok különbség a két klub között, gyorsan hozzá kellett szokni ahhoz hogy a piros helyett minden kék, viszont az edző központ ugyanolyan jó mint a Stoke-nál volt, a pályák nagyon jó minőségűek, a stáb kisebb de így talán családiasabb a klub, a játékosok pedig gyorsan befogadtak és része vagyok a felnőtt keretnek, ami a fő oka volt annak hogy nem fogadtam el ég szerződés hosszabbítást Stoke-ban.

Decemberben pár fordulóban a kispadon ültél Championshipben. Van benned a bizonyítási vágy?

Nagyon is él bennem a tűz. Minden nap úgy kelek fel hogy bemegyek és ki teszem szívem lelkem a pályán. Másképp nem megy. Ezt a sportot imádni kell és mindent felül kell hogy múljon. Ha az arcomat kell a csatár lába elé dobnom, megteszem mert tudom hogy minden edzésen figyel a stáb, de főleg a kapusedző aki nagy befolyással lehet arra hogy megkapom-e a lehetőséget vagy nem. Ilyen a kapus sors, lehet hogy a fél fogam beletörik de ha a labda nem megy át a vonalon akkor megérte!

Gyollai büszkén új csapata mezével, ahol napról-napra a felnőtteknél készülhet.

Szerető is a csapattársad volt, de Krisztofer hazajött. Szerinted jól döntött? Annak ellenére, hogy a klub egyik legnagyobb tehetsége volt, nem volt esélye a felnőttcsapatba betörni?

Igen Krisztoferrel nagyon jóban vagyok, ő úgy érezte hogy otthon, az angol tapasztalattal nagyobb esélye lesz arra hogy egy felnőtt keretbe is beverekedje magát és alap ember legyen belőle. Itt Angliában nagyon nehéz megkapni a lehetőséget mert nagyon nagy a párharc a játékosok között.

Itthon Bukrán Erikhez hasonlóan (később Hull City, Bolton) a Honvédban nevelkedtél. Miben más egy itthoni, és egy angliai edzés?

Óriási a különbség, az iram sokkal erősebb, a játékosok minden 1v1 és szituációba úgy mennek bele hogy élet és halál múlik rajta, nincs az hogy spórolunk az energiával. Minden edzés után van büntetés annak a csapatnak aki kikapott/ legtöbb gólt kapta vagy csak rosszabban teljesített. Minden edzésen kint vannak erőnléti edzők iPadekkel és élőben figyelik a játékosok GPS adatait. Aki a naphoz kiszámított értékeket nem érte el az kint marad és be pótolják velük a munkát. A héten 3-4 alkalommal kondizunk, mindenkinek a saját testéhez és a pályán való pozíciójához megfelelő munkát végez amit folyamatosan videóznak és elemeznek azért hogy elfogjanak minden apró sérülést vagy gyengeséget mielőtt súlyosodna a probléma. Ilyesmivel otthon nem találkoztam, de tegyük hozzá hogy hosszabb ideje kint vagyok és fiatalon jöttem el otthonról!

Gyollai korábban már a Stoke csapatánál is közel volt ahhoz, hogy bemutatkozhasson a felnőtt csapatban. Reméljük, hogy az idén sikerül a szigetországban valóra váltani az álmaidat, Dani!